Varázsszavak

Rájöttem: varázsszavak márpedig vannak. Olyan varázserővel bírnak, mint a mesebeli „Szezám, tárulj!” Olyat nem tudok ugyan, ami kincseskamrát nyitna, de olyat igen, ami pillanat alatt megváltoztatja az emberek viselkedését. Fél napos magyarázkodás nem lenne elég hasonló hatás elérésére. Persze, a titok abban áll, hogy a magyarázkodás megértetni akar. A varázsszavaknak pedig egyszerűen hatalmuk van. Aki meghallja őket, már tudja: nincs más hátra, mint megadja magát. További érvnek helye nincs.

Ha valaki úgy veszi fel a telefont: „tárgyalok”, akkor hiába kérnék csak egyetlen választ, amin múlhatnak akármekkora dolgok, most nem ér rá. A nagyhatalmú ember odaát tárgyal. Hogy ez valójában annyit tenne: valakikkel beszélget valamiről, az csak a látszat. A tárgyalás szent, még ha csak a másnapi ebédről van is szó. Jobb, ha beletörődöm.

Sőt.

Ezentúl a „megbeszélés” helyett kizárólag „szerkesztőségi ülést” fogok tartani. A „nincs rá pénzem” helyett „financiális okokra” hivatkozom. És hétfőn este nem azért nem érek rá, mert „lefektetem a gyerekeket” – „határidős munkám van”.
 

Tovább »

Címkék: varázsszó

Micisapka

Egy úr micisapkában kutyát sétáltat. Dakszlit. A sapkát nem fújja el a szél.
Szembe Károly bácsi jön a feleségével, karon fogva sétálnak. Erre való a park: idill, lámpafény, feleség. Háttérben persze tujákkal, mert a tuja mindig zöld; ki tudja: tán örökké, hiszen a jól nevelt dakszlik sem vizelik tövön.

Az illedelmes kutya gazdája megbiccenti a micisapkát. Károly bácsi feleségével a fénybe lép, és eltűnik - az már egyenes út a meleg otthonig. De a micisapkás úrnak nem lesz meleg az otthona, akárhányszor is rak a kandallóra. Hiszen neki csak a dakszli van. És az karácsonykor vajmi kevés.
 

Tovább »

Címkék: micisapka karácsony magány

Lujza és a Mikulás

–    Képzeld Anya, holnap jön a Mikulás.
–    Tényleg? Biztos vagy te ebben?
–    Igen.
–    Miért?
–    Mert december 6-án jön a Mikulás, és hoz ajándékot.
–    Hoz ajándékot? Miért, ki az a Mikulás?
–    Hát aki hoz ajándékot a gyerekeknek.
–    Hm. És Szent Miklósról hallottál már?
–    Igen.
–    És mit tudsz róla?
–    Ő is egy Mikulás volt.
–    De akkor miért szent?
–    Hát mert ez volt a neve. Szent Miklós.
–    És Szent Erzsébet?
–    Neki is az volt a neve.
–    Rokonok lennének?
–    Úgy látszik…

–    Gyere, Lujza, itt járt a Mikulás bácsi, nézd, mit hozott.
–    Mit?
–    Mandarint. Meg banánt.
–    Az nem a Mikulás volt, hanem Te, dédi.
–    Dehogynem, itt mászkált, zörgött-csörgött. Téged keresett.
–    Tényleg?
–    Tényleg. Na egyél, nézd, milyen szép ez a mandarin!
–    …
–    És édes! Mert amit múltkor vettem a sarki zöldségesnél, az savanyú volt, és száraz. Na egyél!
–    Miért, dédi, ezt hol vetted?
–    Ezt, a szupermarketben.
 

Tovább »

Címkék: gyerekszáj, lujzamegmondja

Szárnyak

Van egy ludam.
Nagyon apró. Szárnyai bontva, a nyaka nyújtva – indulásra kész, amióta csak ismerem. Akárcsak én.
De a kis lúd sosem fog repülni. A márványtömb miatt, amin áll, vagy az anyag teszi, amiből Ilka Gábor formázta? Ki tudja biztosan… Talán álmaiban szárnyal.
 

Tovább »

Címkék: élet, lúd, szárnyalás

Fókusz

Lagziban voltunk.
Hideg volt kint,
bent büdös.
Emberi testek hevült izzadságszaga
– mondhatnám, hisz jól hangzana,
de csak cigarettafüst volt.
Későre járt.
Az igazi az lett volna, ha már
csaknem hajnalodik, és a
hold
fehér fényénél történik minden,
ami kint történt,
például szökik meg a menyasszony.
De sajnos nem volt hold,
csak udvari lámpa,
és nem a menyasszony szökött,
hanem az örömanyát készült hazafuvarozni
egy gáláns családapa.
A zúzmarás,
(nem fekete, hanem)
padlizsánszínű Hondában indultak volna
romantikus hazaútra,
végül a romantikán felülkerekedett a kényelem,
és a gáláns családapa
előmelegített utastérrel kívánta
meglepni utasát.
A cselekmény drámaiságbeli követelményeire
fittyet hányva
nem esett kétségbe,
amikor becsapta
a járó motorú autó
utolsó,
gombra zárt ajtaját.
De nem is telefonált
szégyenkezve pótkulcsért,
hanem
hívott engem.
Nem,
én nem vagyok hős,
sem szaki,
de még különösebben
furfangos sem.
Van viszont a táskámban
hullámcsat,
zseblámpa
és mobiltelefon.
Az élet
– a fenséges, a nagyvonalú, a kiszámíthatatlan – pedig
a legjobb novellaírót is meghazudtolva
oda helyezi
a fókuszt,
ahová senki sem várja.
A kapukulcsom
nyitotta a Honda ajtaját.

Tovább »

Címkék: lakodalom, nemvers, poén

Lujza megmondja 9.

Apja: Mit olvasol?
Anyja: Kosztolányit.
Lujza: Kosztolányi Dezső?
Anyja: Kicsim, te honnan ismered a nevét?
Lujza: Nem ismerem, csak gondoltam, hogy Dezső lehet.

Tovább »

Címkék: gyerekszáj, humor, lujzamegmondja

Választás

A szultán megjutalmazza hűséges szolgáját: neki ad egy hölgyet háreméből. A száz hölgy közül bármelyiküket választhatja, de csak egyesével nézheti meg őket. Akit megnézett, afelől döntenie kell, és ha akkor nem kell neki, később már nem gondolhatja meg magát.

Te hogyan választanál?

Elfogadnád az elsőt? Vagy választanád az első vállalhatót? Élnél a kétséggel, hogy talán van valaki, aki neked való, aki rád vár csak? Hogy talán rosszul választottál?  Mit éreznél, amikor a kilencvenediknél járnál? Vagy megnéznéd mindegyiküket? Megkeresnéd a legjobbat akkor is, ha csak későn jössz rá, hogy melyikük volt az?

És ha csak három lenne?

És ha kétmilliárd?

Tovább »

Címkék: döntés, feladvány, párválasztás, stratégia

Idén már nem veszek

Állítólag jövőre olcsóbbak lesznek a naptárak...

Tovább »

Címkék: év, naptár, poén

Az este, amelyen megtudom, hogy Rossini a világ leggyorsabban komponáló zeneszerzője

Az est háziasszonya levonul a színpadról, hogy átadja helyét a művészeknek. A művészek négykezes darabot adnak elő zongorán – gyanítom, hogy zeneiskolai tanárok, mert rendkívül engedelmesen játszanak. A közönség asztaloknál ül, zörög, csörög, iszik. Egyedül a szőke lapozó lány mutat komolyabb érdeklődést a darab iránt, mély átérzéssel bólogat, ráncolja a szemöldökét, ami rokonszenvet is kelthetne, ha nem lenne a darab szörnyű.

Tovább »

Címkék: koncert, kritika, zene, zenész

Alkohol és agresszió

Vannak területei az életnek, amelyekben eddig igen csekély volt a szerepvállalásom. Nem állítom, hogy ez baj. Mindenesetre úgy döntöttem, most némely hiányosságot pótolva síkra szállok a tudományos munkák elviselhetetlen hosszúsága és terjengőssége ellen. Ennek első (és nem csekély eséllyel egyetlen), demonstratív lépése lesz az alább olvasható, ún. „újlány féle esszé”*, az alkohol és az agresszió összefüggéseiről.

Tovább »

Címkék: bor, nyelv, tudomány

Pókhálózás

Zsiráf azt mondja, az ősz kedvez a blogolásnak. Nem tudom, honnan veszi, hisz még soha életében nem írt blogot, sőt még csak nem is olvasott. Már épp megkérdeztem volna tőle, hogy „Hát ezt te meg honnan tudhatnád?”, mikor elszégyelltem magam: Zsiráf az utóbbi egy hetet csaknem teljes egészében fejen állva töltötte, ezzel nyilván olyan mértékű friss bölcsességre tett szert, amivel én magam jelenleg biztosan nem rendelkezem. Kénytelen vagyok tehát hinni Zsiráfnak, és blogolni. Valamiről.

Tovább »

Címkék: blogírás, diploma, zsiráf

A nonverbalitás térnyerése

Fondor Gellért úgy véli,

Tovább »

Címkék: humor, nonverbalitás, tánc

Lujza megmondja 8. - Anyák minden napjára

A húgom minden nap többször lerajzolja anyát. Vagy megformázza gyurmából. Vagy épít egy tornyot, és azt mondja rá, hogy az anya. Én is az oviban mindig anyát rajzolok, ha nem királylányt vagy magamat.
Anya azt mondja, ő nem kiabál az anyukájával.
- Az lehet - mondtam neki -, de még egy verset sem mersz írni róla.

Tovább »

Címkék: anya, anyáknapja, gyerek, gyerekszáj, lujzamegmondja

Limerik(ek)

Kalucsnis lába volt Edének.
Épp sörért csoszogott nejének,
mikor a bokorba
húzta a komorna,
s farára nézett a sörének.

Tovább »

Címkék: humor, limerik, pajzán, vers

Rövidhírnév

Tovább »

Címkék: hírnév, írás, rövidhír, vers

Hangtalanul

Kedvem van – hogyne lenne – irkálni, blogba, ide-oda, csak a szabad estéim száma alatta van annak a korlátnak, amely fölött már nem alvásra fordítanám őket. Vagy az alapvető szükségletek kielégítésére. Viszont mivel most egy hete nem tudok egy méternél messzebbről is felismerhető hangot kiadni (a torkomon), az alapvető szükségletek egy jókora része helyett… írok.

Tovább »

Címkék: hang, hangok, hazugság, írás

Ami öt, az hat

Tavalyi olvasmányaim iránt érdeklődött Tintaman. Le is ültem, hogy összeírjam őket, de alig jutott eszembe egy-kettő. A könyvespolc előtt álldogálva valamivel bővült a lista, de még mindig nem gyűlt össze annyi, amennyiből jó szívvel kiválaszthattam volna ötöt, ami közzétételre érdemes. Így most bocs, beleveszek olyat is, ami már idei.

Tovább »

Címkék: könyv

A kocogásról mint társadalmilag elfogadott szerepjátékról

Futni fogok – határoztam el. No persze lehet, hogy az elhatározás kicsit erős szó arra, amit tettem (vagy inkább gondoltam). Pontosabb lenne így fogalmazni: Futni fogok – jutott eszembe minden korábbinál határozottabban. Túlzás lenne azt állítani, hogy lelkesedéssel gondoltam a futásra, de nem túl fényes fizikai állapotom egyre inkább arra sarkallt, hogy testmozgást iktassak be szinte kizárólag szellemi és lelki síkon folyó életembe. (Ismét pontosítani vagyok kénytelen: Természetesen az életemnek van fizikai kiterjedése is, de a lényeges dolgok velem nem ebben a három dimenzióban történnek. A mozgás az alapvető fizikai szükségletek kielégítésére és a lelki-szellemi történések testi vonzataira korlátozódik. Éppen ez az észrevétel vezetett az ötlethez, hogy fordítva is megpróbáljam: hátha a testmozgásnak is vannak hasznos lelki vetületei.)

Tovább »

Címkék: futás, képzelet, kocogás, lustaság, sport

Urul sokat markol

– Aki sokat markol, keveset fog – mondta Urul, és az utolsó helyen is erős csomót kötött a megrakott teherautó platóját takaró, szakadásbiztos ponyva madzagjára. – Ki az a bolond, aki marokkal próbálkozik…

Tovább »

Címkék: közmondás, urul

A fényképezős nap

Ma láttam egy fiút. Fényképezett, méghozzá egy lányt, aki pedig egy kutat fényképezett. Gondoltam, lefényképezem a fiút, persze a lányt és a kutat is. Azon a képen, amelyet legközelebbre tervezek, én leszek, amint fényképezek egy fiút, aki egy lányt fényképez, aki pedig egy kutat fényképez. Vajon többletet nyújtana-e ehhez képest lefényképezni a fotóst, aki engem fényképez, amint fényképezem a kutat fényképező lányt fényképező fiút?

Tovább »

Címkék: fénykép, fotó, pillanat